Makay Béla: Verőfényben természeti és vadászképek tollal, ecsettel / Budapest, Franklin, 1905. / Sz.Zs. 1410

Csörsz árka

CSÖRSZ ÁRKA. 5 «Az árkot Curzán másként Csörsz, Kund vezér lia ásatta.» így az egyik. «Dehogy is az. Régibb az árok. Nevét Csersz vagy Csörsz avar királytól nyerte, a ki még Attila előtt, Leita pannon király ellen védelmi czélra emelte a töltést és vizárkot. Ezt mondja Székely István XVI. századbeli világkrónikája is.» Erősiti a másik. «No még hogy is ne. Római császár műve az árok. Caesarból fajzoll a Csörsz.» Bizonyítja a harmadik. Alaposan benne voltunk a historikus vitában ; még a cserszck, csőszök — éppen csak hogy nem kukoriczacsőszök -—• és az ördög is (szláv nyelven : csert, csersz) belekeveredett. Béla király névtelen jegyzőjét, Katona és Székely krónikásokat s végül hegyükbe a Pallas Lexikont hajigálluk egymás tudományos fejéhez. Szerencsére a vita élé! elvette Tompa bűbájos regéje, melyben oly mesterien megénekelte Csörsz, a szép avar királynak és az óriás Rád, longobar király, Pannónia ura leányának, a szelid Délibábnak tragikus eljegyzését. • Elmerengtem a múlton gondolatban, mig a valóságban a remek tájékban gyönyörködtem. A kanyarodó Tárnán túl már zsadányi határ terül. Zsadány felett a Cser, a Mátra előhírnöke. S az őszies szokatlan nagy távlat látóhatárát a ködös, liláskék vén Mátra zárja el. Azt hinnéd, alig félórányira van a félnapos távolság. S mégis, szinte érzem, mint árad a vaddús, magasra tornyosuló hegy bükkös erdejének ózonja a mezőn s réten szerteszét. A Mátrának most nincs süvege ; szép időt jelent. Átlátszó kék színéből idáig, ahol ülök, a színek skálája foly. Kékre, lila; erre bükkerdő sötétzöldje; füzes, nyires aranyzöldje; szántás hamvasbarnája s a tarló sárgája; kiégett rét aszott füvének rőttes rozsdaszíne. A sok szín szinte megrészegít. Fáradtan dőlök le a lekaszált árokpart kései zsenge pázsitjára. Tele tüdővel szívom be a hervadó virágok illatál. Eltévedt vad méhecske zümmög az árok aszott füve felett, csalódottan bolyong a mézüktől már megrabolt virágok