Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Mikor az ég is beleszól

202 így is alig vagyok képes magamat fedetlen helyzetemben egy álltóhelyemben fenntartani. Istenitélet vonul el felettem. Ilyen a zergevadászat a Furkota-völgyben, mikor az ég is beleszól! * Az orkán kitombolta magát. Elfáradt. Világosodik az idő. Csak a felhőkergető szél süvít és a szirthasadékok fagyos lehelete borzogat még kegyetlenül. Ráz a hideg. Nincs rajtam fillérnyi száraz ruha sem. Nem «vízálló», hanem «vízben álló» most az én híres «avatott» öltözetem is. Havas hegyormok emelkednek fel a nyirkos völgyből és sötét hegyek sülyednek, omlanak le a mélységbe. Felkerekedik az egész völgy. Forog körülöttem az egész világ. Csalóka kép. Csak a ködfelhőket ragadja fel magával a szél és foszlányokra tépve dobálja szerteszét a csipkés hegyormokra. Mintha mindegyiknek megfájdult volna a feje az égiháborútól, melengető ködturbánt kötnek homlokukra. Szirtköpenyük ránczaiban felcsillan az égiháború maradványa: a szűzhó. Rohanvást sietnek a ködfelhők és gőzölgő párázattal töltik meg alattam a völgyeket. Most már lent, az örökzöld fenyvesek között szürke a világ; míg itt fent, a meghasadt futó felhőkön át-áttörő aranyos napsugár már fényes foltokat fest a megmosdatott sziporkázó szirtfalakra. Apró pontok mozognak az Osztri meredek oldalában. Szédületes gyorsasággal ereszkedik le valaki a gerinczről. Ez Uhorcsan lesz. Nem sodorja őt le semmiféle orkán, jégvihar. A másik meg pán Filo, a ki a vihar közben fö-