Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Óriások temetője

Lefújtak. Az utolsó puskalövés után a kopókonczert végső akkordja is elhangzott. Vége a hajtásnak. Az áfonyabokrok és májmohos sziklatömbök között egymás után sompolyognak elő a fáradt kopók. «Zahraj», a vezérkopó olyan lucskos, hogy a gránittömbökön hagyogatja maga után vizes talpának a nyomát. Bizonyos, hogy a Krahulcsó-völgy rohanó patakjában is gázolt az üldözött vad után. Nyomában a dalia «Csárdás». Meg-megáll. Reszkető, kilógó nyelve és ziháló horpasza mutatja, hogy mennyire fáradt, kimerült ez a legkitartóbb kopó is. Nemes életpárja, a kecses «Diana», valahol elmaradt; talán . < ÓRIÁSOK TEMETŐJE.