Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Fehér világ

20 HEG YEN-VÖLGYÖN végigborotválja a mezőt s metsző élével az eleven húsba vág. Könnyet sajtol a szemből. Dermesztő hideg van. Olyan, mint a mikor úgy érzi az ember, hogy orrátfülét tüzes vassal sütögeti valami s ha ijedtében hozzákap, mégis azt hiszi, hogy semmit se fogott. Hideget sugároz a hó; hideget maga a fakó nap is és minden lélekzetvétel zúzmarás ködpárába burkolja azt, a kinek meleg vére van. A mint a nap emelkedik, a légmozgás csendesül, a szél elül, de a hideg csak nem szűnik. Ragyogó fény önti el a mező hótakaróját; de ez a fény már fehér. Fehér a mezőn minden s fehér falként szegélyezi a kopasz, kis erdő is. De hisz most már látszik, hogy az erdőcske se kopasz. Fehér lombozatként fedi a zúzmara s fantasztikus, mesebeli alakokat teremtett a kopasz fákból a tél, a természet ezukrászlegénye. Minden fát roskadásig czukorjegeczekkel hintett be. A néma fehér erdő ölelkező ágai közt sejtelmes, kékes homály, — de ezen kívül az egész mezőn más szín nincs, mint szűz fehér, melynek árnyalata nincs. S e nagy fehérség felett a «megfagyott csend» honol. Tündér erdő-mező, melynek elvarázsolt területén egy időre a hang is megfagyott. Életnek semmi nyoma. Ohó! dehogy is nincs! csak keressük a nyomokat, majd mindjárt megszólal maga a néma mező, áruló szűzi leple, mely eladja az ártatlanságával visszaélő, telhetetlen embert. Horpadások vannak a friss hóban, jobbra-balra, egye-