Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

Óriások temetője

ÓRIÁSOK TEMETŐJE ii néz a gonosz; rám vigyorog szemtelen pofával; aztán gúnyosan felkaczag, hogy a pokol völgye a hahota visszhangzásában majd megszakad. A hahotázásra megrezzen, felnéz reám szegény feleségem és rémes sikoltással lefordul az éles sziklatömbökkel párnázott mélységbe.. . — Bizonyosan megrémült az asszony, — ügye Uhorcsan hogy az a Misó olyan hirtelen meglepte? Azt hiszem, uram. Meg hát bizonyos, hogy ha kaczagott, kivánesiságból ivott is a Gonosz vizéből. Hm! ? Lehet. A bizalom, megnyugvás, hit sokat ér; nem is zavarom hát szegény Uhorcsan Misót. De hát bizonyos-e az, hogy melyik Misó lepte meg az asszonyt ? Bizonyos-e az, hogy az asszony, a Gonosz forrásánál is nem tiltott boldogság cseppjeit szürcsölte-e? Bizonyos-e az, hogy az asszony kaczagása nem a másik Misónak szólt? De hadd maradjon meg hitében legalább az egyik Misó. Talán szerencsésebb mint a másik, a ki mindent tud. S ne zavarjuk a halott nyugalmát. -x Mind a ketten elhallgattunk és az az egy bizonyos, hogy mind a ketten mást gondoltunk az esetről. Uhorcsan Misó, hogy kiöntötte szive fájdalmát, arra kért, hogy: — Tudom uram; megírtad már, hogy vertek huszonötöt a «szarvasölő» Zabaka Danira azért, mert álomból ébredve a megsebzett szarvas koronáját összetörte s mindezért a csa-