Makay Béla: Hegyen-völgyön, Természeti és vadászképek a szerző tollrajzaival / Budapest, Franklin, 1911. / Sz.Zs. 1428

A medvebőr

A MEDVEBŐR ioi De az bizonyos, hogy Zabaka Dániel azóta még dühösebben — issza a pálinkát. A Zabaka Dániel esetére való emlékezés egy kis vígságot öntött az elszontyolodott társaságba, mely látta,, hogy: sokat markolt, de keveset fogott. * Nagyon lecsúszott már a nap az égről; a hegyek közt, a mély völgyekben korán este lesz. Szó se lehet a hazamenetelről. A Paulován lesz éjjeli tanyánk, az Isten szabad ege alatt; mert koliba nincs az alhavason, a közelben sehol. Fenségesen vad helyen járunk. Elő fenyőnek az egész területen nyoma sincs. Szikláról-sziklára ugrálunk az úttalan úton. Mázsás sziklatömbök, korhatag ősfenyő tönkök hevernek egymás hátán s közöttük, hogy alig látni mit fednek el, gyümölcscsel dúsan megrakott málnaerdő zöldéi. Repcsény és télizöld ölelgeti a korhatag tönköket. Szertekúszó szederinda kapaszkodik lábszárunkba s tovább alig ereszt. Apró tisztásokon paradicsomi növényzet virul s az ózondús hegyi levegőt részegítő virágillat tölti el. A virágos oázisok olyanok, mint egy-egy ezerszínű élő szőnyeg. A derékigérő buja fű közül egész erdeje emelkedik ki a rózsaszínű hanga (erica) és csarap (calluna) féléknek. Margitvirág fehérlik a sárga hegyi arnika mellett és piros tölcsérű ragyabura (rhododendron) meg bajnócza bokrok fészkelnek a mohos sziklák tövében, a hol akad még hely a lilaszinű sisakvirágnak és piros havasi rózsának is. Felséges virágkiállítás. Kegyetlen rossz út. Ilyen csak