Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

84 vizslát állásban , lesben közel magunk mellett tartjuk , és Réczére vagy más vadra húzódáskor egy intéssel hátra hagyjuk mig lövést tettünk, mire nékie töstént nem a' vad után , hanem hozzánk kell jőnie, 's várni mi parancsot vészen; Az elöoskolaban már ezt kiilömben is megtanúlta ; Az egy roka vadászatban, vagy lesben tészünk ki\élelt, hol t. i- magunk mellett kötve la ríjuk, egy részről azért : hogy ezen ravasz vad íigjelmét nesze által fel ne ébreszthesse , más részről azért ne hogy a' lövés által megsebzettre rohanva attól megmarczangoltassék, 's végre a'nyúl harapásától is feljen! Ifjú vizslát egyvégtében sokáig nem kerestetünk; hol vad nincs elveszti kedvét, hol igen sok van kelleiinél nagyobb tűzben jön; mind keltő nagy hiba , de a' közép út mindkettőt jóvá tészi. Meleg napokon ha a' vizsla fel van hevülve, gyakran félbe kell szakasztani a' vadászatot, 's megnyugtatni, mint későbbre megitatni szükséges, külömben szaglását elveszti, 's oknélkűl fárad a' kereséssel; hol bizonyosan tudjuk hog}' vad nincs, telyességgel nem kell keresni engedni, hanem magunk mellé vesszük hogy oknélkül magát ne farassza, mig vadas hellyre nem érkezik.