Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

87 Ha a' vad lövésre el nem esett; (mi igen káros ifjú vizsla elölt,— sőt meg kivánlató, hogy a' lövész, ha jó kutyát akar nevelni, mindég találjan) tösténl vissza kell szóllitni, és semmi esetre meg nem engedni hogy ide tova futkossan ; mig a' puska újra töltve van, csendesen várjan ura mellett, mert gyakran közel szokott a' szárnyas vad beszállani, vagy más van még közel, és ezt a' gondatlanul szaladgáló vizsla könnyen felverhetné; sőt ha elesett volna is, — közel vagy távól mind egy,—addig mig fegyver töltve nincs nem kell el hozatni hanem vissza hívni és addig várakoztatni, hogy csendesedve azalatt, hidegebb vérrel folytathassa munkáját ; Ezen fogásnak leg szembetűnőbb haszna, a' foglyoknál fog kitetszeni, mellyek ritkán szoktak egyszerre mind fel kellni lövésre is, hanem többen maradnak a' földön, mellyek közzűl még egy párt jol tanitolt vi/.sla előtt magunkévá tehetünk. Ifjú oskola alatt lévő vizslát , mint fennebb is említve van más vadászok, és kutyák társaságában kerestetni soha sem kell, hogy a' sok kiállás, lövés fütty 's t. e. által figyelme elszóródjék , és azon rossz szokást végye fel, hogy más kutyákkal a' lőtt vad felelt czivódjék, szaggatni, vagy a' más hasz-