Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

74 fscgire kell menni, az az vissza vinni egy darabig a' nyomon, vagy arra hol a' vadat lenni gondolJjuk , 's szél ellenében kerestetni, míg látjuk hogy a' nyomot újra felvette, vagy magát a' vadat meg érzette, az első esetben orrát a'földön, a' másban fenn fogja hordozni. A' nagy mocsár sneff igen jó oskola ifjú vizslának, mert szagja nem nagy, 's nyomot nem csinál annálfogva fenn keresésre szoktatja, külömben igen jól vár, különösen őszkor mikor igen kövér s/okolt lenni; továbbá nehezen, és egyesen repül, annálfogva lőni is igen könjiü, 's ha fel költ közel szokott leszállani , de minthogy alatt, szinte földszint repül nagyon ingerli a' vizslát utánszaladásra ; illyenkor nem kell lőni , hanem inkább a' fenn írt módon mérsékelni; A' vadász ezt soha el ne felejtse, inkább ha nem bízik álhatatosságában, le se végye válláról a* puskát, s lövés nélkül gyakorolja vizsláját, mig hibájából ki nem javúl; mikor elsőször áll mocsár sneífet, sokáig kell álltatni, a' mellett dicsérni, 's helyben hagyni, azután egyszer kétszer viszsza hívni, 's megcsúsztatni, mit más alkalommalis néha néha nem kell e! múlatni, mint mi által nem csak álhatatossághoz szokik, hanem a'vad szagját is job-