Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Bevezetés

2 A' meg-hasonlott vélekedések , rágalmazás, kétszinség furiáji hatalmokat vesztve kerülik a' vadon tiszta levegőjét, 's inkább lebegnek a* városok gőzfellegeiben burkolva elpuhult martalékjaik felett, hol a* Pándora asszonytól örökölt vétkek, ezer ajtót tárnak elfogadásokra , hói minden szó politika szülemenye, 's minden inkább igaz mint az: mit őszinteség álarcza alatt egymásnak mondunk! A' vadász társaságot egy czél, egy öröm lelkesíti l tettetés, politika, rangkülömbség , mi éldeletét zavarná, reá nézve nem létez; 's különös! mintha minden erények kizárólag csak a' szabadban gyakorolhatnák hatalmokat, ugyan azok kik imént olly egyetértőleg éldelék ezen talizmán gyönyöreit, szokott körökben térve már minden vétkeit a' mivelt társaságoknak magokra öltötték! A' vadászatot kedvellő ifjú örömest nélkülözi az erkölcstelen romlott társaságokot, kártya asztalokot , éjjeli tivornyázásokat , 's csak nemes, férfias mulatságban találva valódi éldeletet, alkalmasb minden terhes, figyelmet, éberséget és tiiredelmet kivánó foglalkozások telyesitésére, mint más el puhiíItEpikur nevendéki; ő erőteljes, szűk-