Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Vizsla tanitás mezőn

71 foglyok kötélén oda visszük , lassan engedjük feléjek húzni, 's mikor észre vettük hogy készül el állani ezen jelszó melleit ,,vigyázz"! „hasra"! a' kötélre tesszük lábunkat , 's ez állal meg akadályoztatjuk hogy idő előtt be ne szökhessék ; Ha pedig látjuk hogy csendesen húz, ?s már el állotta, mit könnyű észre venni, megdicsérjük, vissza hivjuk , meg előre csusztatjuk , hogy az engedelmességben gyakorlódjék ; be szöktetni nem kell, hanem ha lehet löjjük meg a' vadat fektében, vagy költsük fel magunk. Ez állal álhalalossághoz szokik , és nem egy könnyen fog után szaladni; Ezen rendszabályt mindég szem előtt kell tartani mint fő pontját a' tanításnak; későbbre természetesen véle fogjuk felkőltetni a' vadat. Sok vadásznak gyengéje az: hogy midőn vizsláját állani látja sebes lép sekkel siet oda, miáltal a' kutya tűzben jön, parancs nélkül beszökik, 's az állal a' vad hamarább fel kél, hogy sem amaz el lenne készülve lövésre, 's gyakran fog hibázni a' sietség miatt. Mikor a' vizsla a' felkelő vad után iramlik, soha, és semmi esetre nem kell lőni; inkább bocsátni a' vadat, magát pedig tÖstént vissza hivni,