Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

ól lömben sem mindég szokta állásra várni, 's igy az igen távol lévő vadászra nézve el van veszve. Minden trappban kereső vizslák közt egy sem fog illó távolságot tartani, vagy szóra töstént engedelmeskedni, érezve hogy távol lévő gazdájának nincs annj'ira hatalmában! Hogy tehát ezen nevezetes tulajdont megnyerhessük, mindég lépésben kerestetjük, mindaddig, mig ez természetévé nem vált; Azután néha előre is küldjük ezen szóval: Előre! (Weiter! allons! allons!) hogy szükség esetére ígyis használhassuk , de mindég csak rövid időre, és ritkán. Hogy a' béketűrésben , és engedelmességben gyakorlódjék , néha a' keresésből vissza szollitjuk, 's darab ideig hagyjuk magunk után járni , mi előtt újra keresni bocsátnók. Ha minden esetben bízhatunk engedelmességéhez és magát a' már.el állott vadtól is vissza engedi hívatni , néha szelid állatokra u. m. juhokra, marhára , lúdakra 's a' t. úszitjuk , 's ha utánnok iramlott, vissza parancsolyuk, ha enged, megdicsérjük, ha nem, megbüntetjük ; de hogy parancsolat nélkül valamit kergessen soha sem engedjük ; Ezen gyakorlásnak az a'haszna van, hogy ha A