Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

67 va kevesebb vadat veszteni , mintha egész dühösséggel rohan, 's czél nélkül futkos ide tova, nj ómra sem, csak a' látásra ügyelve. Ha pedig éppen ellenkezőleg a' kutya igen félénk lenne 'sa'csattanástól megijjedne — mi igen ritkán fog történni — kötélre kell venni mig megszokott. Mind ezek után gyakran kell nevendékünköt mezőre vinni hogy a' vadászati ösztönt benne fel, ébresszük; az ifjú kutya természete szerént szokatlan hellyt félénk , annálfogva messze nem igen megyeri gazdájától, 's igy könnyű közeikeresésre szoktatni; itt t. i. a' mezőn keszkenőt vagy kesztyűt rejtünk el a' fűben a' kutyától nem látva, 's ezen szóval Keress! (Such! cherchéz!) addig kerestetjük mig megtalálta 's elhozta; ezl egyszer, megértvén keresni fog csupa szóra is a' nélkül hogy valamit elrejtettünk volna ; demihellyt40— 50 lépésnél tovább haladna töstént: vissza ! (zurück! tournéz!) kell szollitni, 's megdicsérni ha szót fogad. Minden ifjú kutya közel, és lépésben szokott keresni, 's ha trappban vagy még gyorsabban akarna, ezen szóval csendesítjük: Lassan! (langsam! doucement!) ha erre nem csendesül, kötélre kell venni, 's más keresést mint csupa lépésben soha sem kell engedni, mert jóllehet némelly