Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

Az Elő oskola

50 Mid őn mar az aportirozásban elég erős, gyakorolni kell az engedelmességben az állal, hogy az elvetett aporttói mikor fel akarná venni, vissza szollitjuk, újra után küldjük, meg vissza szollkjuk , minekelőtte elhozására szabadságot engednénk. Igen nehéz tárgyakat soha sem kell hordoztatni az ifjú kutyával, mert egész erejét annak tartására kelletvén forditnia , megszokja a' szorítást fogai által, 's könnyebb tárgyakat is éppen olly erőszakkal ragad meg, 's ez által az apróbb vadat egésszen elrontja ; azért a' jó aportirozó kutya szükség esetében soha sem fogja a' legnagyobb lőtt vadat is alhagyni, sőt réczét nyúlat 's rókát is elhoz, mellyet mint említők csak szükség esetében, ha t. i. magunk meg nem találhatnók kell megengedni. A' vadnak sértetlen el hozása egy olly erény a' kutyában, melly a' mi Ilyen ritka olly kevésbé koczkáztatandó. Az aporthozás után következik a' Hasoncsuszásj — avancirozás; — Az előttünk álló kutyának ezen szóval: hasra, (Hüthe dich, tout beau) fejét és derekát csende-