Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A vizsla

38 9-szer. Egy jól oskolázott vizslának (Jra intésére « akár hol és meddig maradnia kell, 's csendesen el várni mig ez szava vagy füttye állal magához szollitja; ha ez réczére , galambra, vagy akarmi más vadra ólálkodik, úgy lesben is Ura intésire töstént hátra maradjon, 's várjon mig a' levés történt. ]0-szer. Az orrának —szaglásának— ollj'nak kell lenni hogy hűves , csendes időben, egy nyúlat vagy csoport foglyot 150—200 lépésnyire érezzen, és jelt adjon ; Egy nevezetes erény a' vizslában az, ha a' fogoly-nyomot, orrát alatt hordozva — 5—100 lépésnyire is — addig kiséri míg elállhalja. Vannak olly okos fortélyos vizslák , mellyek ha észre veszik hogy a' foglyok szaladnak, mi őszkor gyakran történik, nem utánnok, hanem kitérve szemben kerülik, 's az által állásra hozzák; de ez és más illyen fortélyok nem tanítás, hanem idő és gyakorlás által fejlődnek ki. 11-szer. Vannak esetek, midőn a' vad nem tart, illyenkor a' közeikeresés nem czélarányos; azért a' kutyának magát kormányoztatni kell engedni, az az parancsolatra előre, vagy vissza kell jőnie, sebessen vagy lassan keresni.