Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A fegyver

28 bői , s akkor is csak úgy ha a' vad igen közel van. Port, srétet, gyúrezet, fojtást mindég többet viszünk magunkal mint megkivánlatónak gondolunk , nehogy azon kellemetlen környűlményben jöjjünk hogy kevés vadra számolva sokra találjunk, 's foglalkozás nélkül kellyen néznünk ; mi gyakran megtörténhetik nevezetesen a'vadréczék, foglyok és szalonkák őszi húzásoknál. Némely lövésznek szokása a' fojtást erőssen leverni, de ez soha sem jó; a' lőporra valamivel nagyobbacska fojtást teszünk mint a' srétre, de csak annyira verjük le mig meggyőződtünk hogy közte és a' por közt semmi hézag nem maradott, melly által a'cső elszakadhatna; mert ha kelletén fellyűl le verjük, a' por öszve romlik és erejéből igen sokat veszt. Télben valamivel nagyobb töltést adhatni mint nyárban , de fojtást még kevesebbet; A' srét száma is lehet minden vadra a' ször és to'ú tömötségiért egy számmal nagyobb. Néha múlalságot szerez a vadász társaságnak légbe hajlott tárgyakra lőni. Erre nézve csak azt