Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A fegyver

24 meg nem győződtünk hogy elesett; vagy másodszor is lövünk, ha két csőjü puskánk van. Egy jó lövész a' részt is tudja mellyen czélzója állott mikor fegyverét ki lőtte. Ki töstént a'lövés után elrántja arczától a'fegyvert arra szokik hogy végtére czélzás nélkűlis vadat képzel látni, 's a' légbe lő ! Hid eg vérű komoly lövész kevesebb számú lövéssel több vadat ejt el, mint a' tüzes hirtelenkedő két annyival, pedig mikor a' vadász társaság öszvegyül, nem azzal kérkedünk ki hányszor, hanem ki hányat lőtt? Ki jó lövész akar lenni gyakorolja magát minekelőtte vadra kezdene lőni , töltetlen fegyverrel bizonyos álló pontot serényen czélra venni, ?s szemét fegyverével perczekig mozdulás nélkül a' czélponton tartani, mi alatt lélekzetét tartsa vissza , hogy természetes mozgása a' testnek, *s ezáltal az alkalmatosság a' czél eltéveszthetésére kevésbedhessék , ?s azon igyekezzék hogy kezében a' fegyver sem egy sem más oldalra ne forduljan, hanem vizmértékesen álljon. Ha már a' czéJpontot hamar felvenni meg-