Magyari Szász Ferenc: A gyakorlott vadász, vagy ismértető a vadászat körében. Nagyszeben, 1842. / Sz.Zs. 1467

A fegyver

14 lömböző alakú minták lenni, mellyek szeréntkiki választhat a' szerént mint termete vagy szokása kívánja. # Készületnek leg jobb a' barnára edzett vas, melly nem annyira fénylik mint réz, vagy ezüst, 's legtartósabb. A' Fegj ver tartósságára , külső csinosságára valamint a'jó lövésre nézi elkerülhetetlen annak tisztán tartása; azért minden vadászat után, ha ' i keveset, vagy éppen nem is lőttünk, legalább kívülről gyenge ruhával meg kell törülgetni az egész fegyvert, mert a' vas a' légből nyirkot vonván rozsda foltokat kapna, vagy az ágy fénymáza meg homályosodnék; ha pedig húsz, harmincz lövést teltünk, múlhatatlanul ki kell mosni a' csőket is közönséges hideg vizzel, és, vesszőre tekert gyenge szösz fojtással , mignem egészen tisztán jön ki a' csőből, azután jól ki szárasztva napon vagy meleg hellyen , akasztjuk hellyére; ha a' környülmények múlhatlanul nem kívánják, töltött fegyvert soha háznál nem kell tartani. A' belrészeket is esztendőben legalább egyszer el kell bontani, 's megtakarítva 's gyengén bé kenve tiszta faolaj ja!, vagy a' mi legjobb ki olvastott fűrj zsírral a' meg tágult csavarokat újra fel szorítni.