Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Becsületes törökök

57 Mi ott vártunk. Közben néhányszor megkávéztatott bennünket a boltos házigazdánk. Végre, nagysokára megjött a törökünk és elhozta, a mint Ígérte, a korsót. Egyszerűbb, de eredetibb volt, mint az a háromoldalas fajta, a melyet eddig láttam. Csak két csutorkája volt és kevés faragott disze. Mindamellett meg akartam venni. Három csereket kért érte. Elég olcsó, gondoltam magamban és mert sokat fáradott érte az ember, míg elhozta, hát egy nagy török ezüsttallért (négy cserek) adtam neki a kezére, hogy jutalmazzam. Ő azonban nem fogadta el. A korsó nem az övé és a tulajdonosa, a kitől hozta, csak három csereket kivánt érte ; tehát ő nem fogadhat el sem kevesebbet, sem többet. Útjáért sem kérhet semmit, mert a maga jószántából ment. Én sem akartam visszavonni szavamat, hát behívtak egy valóban szegény, toprongyos kis fiút és az én beleegyezésemmel neki adták a fölös pénzt. És most történt valami, a mi élénken rávilágított az egyszerű török becsületesség és a görög nyerészkedő számítás között való ellentétre. Az egész utczasor tudta, mi járatban vagyunk ott. A szomszédos török boltosok mind segítettek nekünk fakorsót kutatni. Szintúgy egy görög kávés is, a ki lejebb lakott a soron. O hozzá csakugyan hoztak is egyet; de ő ezt nem küldte át hozzám, hanem maga alkudott meg hamar a szegény falusi emberrel és lefoglalta magának csekély összegért a korsót. Azután átjött vele hozzám és noha ez még sokkal egyszerűbb volt, mint az én korsóm, mégis ugyanannyit kért tőlem, mint a mennyivel a magamét is tulfizettem. Négy csereken alul nem adta. Közvetetlenül a falusi töröktől akartam most megvenni, de ő már nem adhatta el, mert már előbb megalkudott a göröggel. Végül mi volt mit tennem, kifizettem a görögnek a négy ezüstpénzt, a miből az ott álló szegény töröknek alig jutott néhány gurus (18 fillér). A többit zsebre vágta az élelmes görög. Nem is szeretik a görögöket. Az örményeket azonban jól tűrik maguk között. Már nem sokáig fog tartani a becsületesség dicsérete ebben a szegény országban. Mert beözönlik a sok európai úr. Köztük sok olyan, a ki otthon elbukott. A tengerpart, a boldog Levante, úgyis régi gyülekezőhelye a görög és olasz kalandoroknak; de most már beljebb is szivárog afurfang és romlottság a vasúti vonalak mentén. Lassankint eltűnik majd innét is a becsületes nép.