Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Becsületes törökök

Becsületes törökök. is-Ázsia kellő közepén, az országot átszelő vasút egyik állomásán láttam egy török legényt, a kinek fából faragott korsója volt. Amint megállott a vonat, melyen jöttünk, azonnal magamhoz intettem a legényt, hogy viztartó korsóját megnézzem. Jókora, öt-hat literes volt és nagyon érdekes. Teste gömbölyű, alul három lábbal, felül középen betöltő tölcsérrel és három vékonyabb csutorkával, a melyből inni lehetett. Az egész egy darab fából készült. Most már mindenütt agyagkorsókat, meg bádogedényt használnak a törökök s igy a régi fakorsó eltűnik lassankint. Egykor tiltva volt az agyagedények használata, mert a korán szerint az agyaggyurás és fazekasmunka piszkos mesterség; tehát csak fából faragott vagy fémből öntött edényeik voltak akkoriban. De most már vannak örmények mindenfelé, a kiknem mohamedánok; ezek mesterkednek a fazekasságban. Európából meg hozzák a kész vas- és bádogárut s ebben van a veszte a fakorsónak, meg sok egyéb érdekes tárgynak. A kezemben lévő fakorsót nagyon becses néprajzi tárgynak tartottam; tudományos értéket véltem benne fölismerni. Természetesenarra gondoltam, hogy a Magyar Nemzeti Muzeumnak megszerzem. Dragománunk tanácsára öt csereket (öt koronát) Ígértem érte. A törökök, ha valami nem tetszik nekik, ha csodálkoznak, vagy tagadnak, akkor fölvetik a fejüket és hallhatóan csettintenek a nyelvükkel. így válaszolt a mi legényünk is ajánlatomra.