Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

A kis-ázsiai postás

A kis-ázsiai postás. Taurusz-hegység kellő közepén, kétezerötszáz méter magasságban fekvő kis bányavarosnak, BulgarMaden-nek azelőtt volt posta- és táviróhivatala. A mikor odaérkeztünk, már hat hete voltunk uton és ezalatt az idő alatt semmi hirt sem kaptunk hazulról; érthető tehát, hogy legelsőbben a postahivatalt kerestük. Azonban hiába kerestük. Már megszüntették. Két évvel azelőtt megromlott végképen a völgyből fölvivő utja a városnak, ugy, hogy azon többet sem kocsi, sem teve nem járhatott; megszűnt minden forgalma a bányának is, de a helyett, hogy az utat megjavították volna, inkább megszüntették a fölöslegessé vált postahivatalt. A hazulról oda czimezett leveleink azonban nem vesztek el, hanem megkaptuk azokat később más városokban; mert a török becsületesség nem nyugodott addig, míg valahol utói nem ért bennünket a posta. Megtudakolták hollétünket; kiadták leveleinket a vasúti állomásokon elszórtan lakó magyar honfitársainknak, abban a föltevésben, hogy mi azokkal találkozni fogunk; száz meg száz kilométernyire utánunk küldték a leveleket s végül mégis csak kézhez kaptuk őket. Bulgar-Madenből hetenkint egyszer, szerdai napon, leküldik a levélpostát a Bozanti-völgy mélyén fekvő Tsiftehanba, a hol az Adana felől lóháton érkező postás átveszi. Szerdára mi is odatörekedtünk tehát, annál inkább, mert tudtuk, hogy ott jó gyűjtés esik és szállást is kaphatunk. Előbb azonban levelezőlapokat akartunk venni, hogy haza Írhassunk.