Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Este a kis-ázsiai malomban

36 hatását a környezetnek az állatokra nem tapasztaltam, mint itt. És ennek legszebb példáját még elmondom. Semmi sem volt a földön; pusztán feküdt rajta néhány kisebb kő, nem is egy rakáson, de kicsit szétszórtan. Köztük egypár kövecske, mintha egyikük széthullott volna. A ragadozó madár szeme nem látja, de én meglátom: nem kövecsek ezek, hanem barnás foltok három védtelen madárporontynak a hátán. Porontyoknak mondom, mert csakugyan olyanok. Lapos a hátuk, nagy a behúzott fejük és tehetetlenek. Mozdulatlanul ott hevernek a kövek között. A nap költötte ki őket. A feltört tojáshéjak zöldesszürkék, ott hevernek arasznyi távolságban; szintén köveknek látszanak. Talán csak ma keltek ki, holnap már futnak. Anyjuk nincsen, mert az meglátszanék és jelenlétével elárulná családját. Megvallom, a míg föl nem szedtem a mozdulatlan három kis pelyhest, nem tudtam biztosan, hogy mik. Szinte megsajnáltuk az ártatlanokat; de hát a Muzeumban talán még nincsenek ilyenek. Meg kell ölni őket, a tudomány érdeke igy kívánja. Fölszedtük őket — nem mozdultak. Kövekként hevertek a kezünkben is. A szín és mustrázat utánzása tökéletes volt. Csak mikor már vittük őket, csipogtak halkan a szegények. Apró foglyok voltak.*) A dragománunk, a ki különben nyiltszemű vadászember és szívóssággal kisért bennünket minden kitérő utunkon is, megmondta nekünk, hogy a közelben lesz még két ilyen fészek. Meg kell keresni. És megjósolta, hogy nemsokára vizhez fogunk érni, mert az öreg madarak napközben ott hűsölnek a vizér mellett, a bokrokban. Éjjel rászállnak a fészkükre, hogy a tojások meg ne hűljenek, hisz akkor ugy sem látja őket a sas.. Nappal a forróság úgyis nagyobb, mint a testük melege, hát reggelenkint elhagyják fészküket. És mindig hárman vannak. Egy kakas, meg két tyúk ; egyik fiatal, a másik öreg. Az öreg két fészekbe tojik; ezek egyikét a kakas üli éjszaka. Csakugyan megtaláltuk a másik két fészket. Az egyik már üres volt; a másikban erősen kötött három tojás. Ott hagytuk, mert ugy sem tudtuk volna kifújni. Már előző napon fölzavartunk útközben ilyen foglyokat a mezőkön, a hol jártunk és csakugyan hármasával repültek *) Dr. Madarász Gyula, a M. N. Muzeum ornithologusa azóta meghatározta fajukat; nem fogoly-félék, amint én azt hittem, hanem talpastyukfélék. Eddig ismeretlenek voltak a tudományban ; Pterocles arenarius Pali.. a nevük. Hátukon a pehelytollak laposan lefekvők és pikkelyszerüek.