Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ezski-Csehir

18 kis-ázsiai forgalmat és a török világ egyik legfontosabb pontjában megteremtették azt az alapot, melyen a különben ez idő szerint az egész világon terjeszkedő németség a lábát megvethette. Nem kevesebb, mint százötven német vasutas család lakik most itten. Elmaradtak a karavánok, de tizannyit hoznak a vonatok. Naponta érkezik berlini, frankfurti tudós, drezdai turista, meg hamburgi kereskedő. Mérnök, vállalkozó van pedig akárhány. Nagy vasúti gépgyárat létesítettek az uj városrészben. Nem csak elemi, hanem polgári iskolát is tartanak fönn. Ide járnak az összes nem mohamedán gyermekek. Az utczákon több fiatal török alattvaló — a ki különben örmény, zsidó vagy görög — tud itt németül, mint a mennyi budakeszi sváb fiu eddig megtanult magyarul. A külsőségekben a német látszólag kedvez a töröknek. A vasúti tisztviselőknél például kötelező a fez viselete. De a lényegben határozottan érvényesül a németek okos haladásának ereje: a törököt nem bántják, de a keresztény lakosságot magukhoz kapcsolják. A gépgyárban, melyben sok száz munkást foglalkoztatnak, nem szombaton szünetel a munka, a mikor a mohamedánok ünnepelnek, hanem a keresztény vasárnapon, így az igazi török nem lehet a gyárnak sem alkalmazottja, sem munkása; az összes keresztények ellenben az uj városrészbe tömörülnek, a hol anyagiakban gyarapodnak. Évről-évre nagyobbítják a gyárat, sőt mezőgazdasági gépek előállítására is be akarják rendezni legközelebb. Ezzel ismét néhány száz német család fog ide betelepedni, mert több millió ekére lesz szüksége a népnek, ha a régi faekét kicseréli majd a mélyebben szántó vasekével. Az ilyen törekvésekben senki sem lát feltűnő német befolyást, annál kevésbbé, mivel hogy a franczia, sőt a török nyelv használata is szokásos a másokkal való érintkezésben. A németországi gyárosok összes plakátjai a kávéházakban és más nyilvános helyeken török és franczia nyelvűek. A török lassan csoszogva jár az utczán, gyereke meg a porban játszadozik. A görög ifjúság már német gyártású bicziklin karikázik el mellettük. A papucs és fez kivételével minden importált. Eredeti török szövést alig lehet látni; mindenki európai rongyot visel. Pedig a fezről is tudjuk, hogy millió számra Brünnben készül és láttam én sárga bőrből készült európai papucsot is, nem egyet, török fiatal urak lábán.