Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Körültekintés Konstantinápolyban

11 így jártuk be mi is Stambul egyenetlen, szük utczáit, míg végre a nagy bazárig eljutottunk. Itt már élénkebb az élet. Régen ez a bazár az egész keleti kereskedelemnek központja volt. Ma már megfogyott a jelentősége; de még mindig egyik elsőrangú látványossága Stambulnak. Rengeteg nagy kiterjedésű, részben üvegfedeles, helyenkint nyitott tetejű épület, melyben az üzletek hosszú sorokban szorosan egymás mellett vannak. Megszámlálhatlan sokaságban és leirhatlan változatosságban kínálják itt a mindenféle árukat. Hajdan csak török árukat lehetett ott kapni, de mindent, a mire csak szükség volt. Ételeket, kávét, szőnyegeket, ékszereket, dohányt, agyagedényeket, gyümölcsöt, fémtárgyakat, meg kosarakat; papucsot, bútort, ruhát, tajtékot, kész és félárut, aprót, nagyot, mindent, a mire csak gondolhatunk a török világ szivében. Mesteremberek ott dolgoznak százával, szakácsok és kávésok ott főznek a sikátorokban, vásárlók meg tolonganak ezrével; jámbor pihenők pedig mindenfelé vannak reggeltől napnyugtáig. Zsivaj, kiáltozás, tolongás és összevisszaság az egyik helyen; másutt nyugalom és csend, meg tunya semmittevés. Minden idegen megfordul itt, hogy lássa ezt az eredeti életet és hogy török tárgyakat vásároljon. Nincs azonban emberfia, a ki nyugton végig mehetne a tömkelegen. Feltartóztatják, eltéved a boltok között, félrevezetik, rátukmálnak mindenfélét, megkoldulják és ha már órahosszat bámult és tévelygett, szinte fellélegzik, a mikor ismét kikerül a szabad utczára. A mit görög, örmény, török, arab, néger vagy perzsa csak árulhat; a mit hajó, vasút, karaván, teherhordó állat és ember csak odahozhat és a mit ipar, termőföld, kézi ügyesség vagy keleti művészet produkálhat: minden kapható a nagy bazárban. Ha végre szinte kábultan kijutottunk, sietve igyekszünk a tengerpart felé, hogy más világot lássunk. Pedig ott is mozgalmas az élet. Csónak csónak mellett szorong s amint közeledünk, egyszerre száz evezős is körülrajong bennünket, kínálván mindegyik a sajkáját, hogy szálljunk bele. Ügyes mozdulattal bele is segit az egyik; azután kitolja kis hajója orrát a sík vizre. Itt egy-egy vastag kötelet, amott egy-két bárkát kell még kikerülnünk, a míg a szabad vizre jutunk, azután végre belefog emberünk az evezésbe s mert épen kedvező szellő fuj, fel is vonja kis árbocza hegyébe a lenge vitorlát.