Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Körültekintés Konstantinápolyban

9 de azért baja nem esik; sőt melléje ül a földre a papucsos rendőr és beszélget vele - ha ugyan tud törökül az idegen. Ilyen az élet Perában, az európai negyedben. Más ám a török városrészben, Stambulban. Ott nyugodtabb minden és még sokkal piszkosabb. A félig vagy egészen az utczán levő kereskedők ugyan itt is kiabálnak, portékájukat kínálva, azonban ezek örmények, meg görögök. A törökök lassan és csöndesen sétálnak el mellettük. A mesteremberek szintén az utczán dolgoznak: műhelyeik kicsinyek és nem férnek el bennök. A pék épen kihúzza hosszunyelü lapáttal sütőkemenczéjéből a frissen sült kenyeret s ezzel elzárja a közlekedést a keskeny utczán; de ez nem baj; nyugodtan megállnak az emberek és megvárják, mig elkészül vele és közben vásárolnak is egy kis kenyeret. A suszter háromlábon ül, körülötte guggol egypár török; közülök az egyik épen foltoztatja a papucsát; a többi meg nézi. Mellette van mindjárt a rokonfoglalkozásu czipőtisztitó kefével a kezében; a sarokkőhöz támaszkodva várja, hogy azután a megfoltozott lábbelit ő kapja munkába; mert a czipőtisztitás itt külön iparág, amelyből sok ezer ember megél, mivelhogy a jámbor muzulmán minduntalan tisztittatja papucsát az utczán. Feljebb pompás szőnyeget terítenek ki az előbb valahogyan megsöpört kövezetre. Senkise siet itt, mégis néhány perez alatt száz ember állja körül s nézi. A becsületes törökök mind csóválják a fejüket, hogy miért tartja oly drágán a szőnyegét a görög, de amennyi görög boltos csak van az utczasoron, az mind odajön és segítenek becsapni az ángliust, aki most meg fogja venni a szőnyeget; mert a háta mögött már megelégedetten mosolyog a szintén görög dragomán, az ángliusnak a vezetője. Egyetért ő idegen gazdája rovására a kereskedővel és majd neki is jut valamicske a tulmagas árból. Az ánglius fizet; a görögök félrevonulnak s a törökök is odább állnak, azaz odább ülnek a szomszéd kávéház elé, ahol egyikmásik halkan énekelget. Tovább menve, a mellékutczán lármát hallunk és kiáltozást; hangos szóval - de nem káromkodva - biztatják a szegény teherhordó szamarakat és öszvéreket gyorsabb haladásra, mert hátuk mögött jön a tűzoltóság! Mindegyik állaton nagy teher van; kosarak, hordók vizzel, deszkák, meg zsákok. Végre eltér mellettük a tűzoltó csapat: nyolez markos legény gyalogosan a vállán viszi a szivattyút, de ők se sietnek nagyon.