Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Posta a nyilt tengerről

71 Már régen leszállott ránk az altató éjszaka; de még mindig nézzük a vég nélkül való határt. Szinte várjuk, hogy kivilágosodjék újra, inert erősödik a csillogása itt is, ott is. Sejtjük már, villogni fog a tenger szine milliárdnyi apró élő szervezet csillogásától. Ma még késik a pompás tünemény; ha azonban délebbre jutunk, minden éjjel láthatjuk. Ismét elmúlt egy nap. Holnap megközelítjük Teneriffa szigetét. Szirtes partján nem kötünk ki, mert sokat késtünk induláskor, mondja estebédnél a kapitány. De ha levelet akarnánk irni, közelebb fordulunk majd hajónkkal a szigethez, a hol a világjáró hajóknak országutjuk van és leeresztünk egy postaszekrényt, vízmentesen elzárva a tengerre. Valamelyik csónak vagy bárka fölszedi a szekrényt és átadja a postát a legközelebb kikötő gőzösnek, mely tovább viszi azután Európába. Irunk-e levelet ? Haza, máshová, ki a hova gondol, innét a nyilt tengerről, otthon maradiaknak, a kik talán szintén gondolnak ránk - irunk-e ? Minek is kérdezte kapitányunk ? Úgyis tudta; ismeri ő már a nagyvilágba tartó utasokat. Másnap délelőtt a távol szemhatáron már láttuk a szigetet. Azaz nem láttuk mindjárt, csak megmutatták azt az irányt, a merre van. Mi meg kerestük a szemünkkel az alantjáró felhők alatt és csak azután vettük észre, hogy nem alul, hanem a felhők fölött van a csúcsa. Halvány kékes kúp átüti a fejét fehér felhők vonalán és belenyúl alig észrevehetően bár, de szédítő magasságban az égbe. Ez a Pic de Teneriffa 3760 méter magas teteje s a mi körülötte van alul, régen elhamvadt lávája, mely a lábán elterül és helyenkint pálmaligetes, másutt terméketlen szigetté torlódott a tenger közepén. Gyorsan halad a gőzös. Mérföldjelzője nincs, azonban fut előlünk a távolság és már kiszínesedik a hegy és a sziget minden szirtfoka. Meredek a partja, szakadozottak a völgyei; fehér a kőzet, a hol málik; másutt meg zöldéi rajta a banána, narancs és más gyümölcsfa. Házakat is látunk kopár sziklák oldalán és a part mentén elhúzódó utat. Sietve közeledünk. A hajó födélzetén minden utasnak kezében a kész levél. Az egyik magaslaton drótnélküli távíróállomás magas árbocza tűnik föl, a mely Lisszabonba és Rio de Janeiróba jelzi, mi történik az Atlanti-óczeán nagy hajózó útján, milyen hajók mennek el alatta.