Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Posta a nyilt tengerről

Posta a nyilt tengerről. árom napja már, hogy elhagytuk Spanyolország partjait és déli irányban haladva, a Kanári-szigetek felé közeledünk. Hajónk - Borkum a neve - a kisebb és régibb tengerjáró gőzösök közül való és mint a Dél-Amerikába menő hajók általában, a kereskedelmi forgalom szolgálatában van; nem versenyezhetne a gyors személyszállító óriásokkal, melyek a német kikötőkből Észak-Amerikába rendesen hat nap alatt eljutnak. Brémában, még inkább Antwerpen kikötőjében, annyi teherárut raktak hajónkra, hogy kezdetben, a mikor láttuk, mint hozza egyik vonat a másik után a rengeteg ládát, tömött, nagy zsákokat, vas-sint, meg más egyebet a révpartra, ahol a hajónk vesztegelt, szinte félni kezdtünk és aggódva kérdeztük, elbirja-e majd a hajó a tömérdek súlyt a nyilt tengeren ? De azután, mikor a nagy emelőgépek és a vasdaruk hosszú karjai, meg lánczos vaskörmei átemelték a százmázsás darabokat vaggononkint a partról a födélzetre és megnyílt a hajó belseje felülről fenékig, hogy beleeresszék a roppant terhet, ismét erősödött bizodalmunk, mert a hajó csak ugy nyelte mindazt, amit a vasút odaszállított eléje. Brémában csupa németországi árut vettünk föl; Antwerpen raktáraiból pedig leginkább osztrák eredetű vasat vittünk el, talán ezer nagy ládával; ezenfölül még egész keskenyvágányu viczinális vasutat is: hatvan darab, részeire szétbontott vaggont és tizenöt kilométerre való sint a smichovi vasgyárból. 5*