Lendl Adolf: Uti levelek két világrészből / Budapest, [s. n.], 1911. / Sz.Zs. 1551

Ak-köprü hidján

61 Fehér lovunk az udvaron, a mely velünk a podgyászt hozta, már akkor szintén lehevert. Kimerült a szegény állat az uton. Fáradtak voltunk mi is nagyon. Csak a térkép biztatott bennünket idáig s a hideg éjszakától való félelem hajtott minket, míg tető alá értünk. Nagy fáradságot azonban nem lehet egy rövid éjszakán kipihenni. Másnap reggel csak én egymagamban keltem föl. Hiába költögettem útitársaimat; dragománunk a földön fekve végrendelkezni akart, de csak annyit tudott elhaló hangon mondani: Ach Herr Doktor . . . Még a ló sem akart lábra állani. Én is csak nehezen mozogtam; azért, mielőtt kimentem volna a vidéket nézni, kiültem a hidra sütkérezni. A nap már magasan állott az égen; mégis csak épen hogy betekintett felülről a szük völgybe. Utazásunk végső pontján voltunk, ráértünk vesztegelni. S igy ott ültemben elgondolkoztam mindeneken, miket láttam, hallottam, tapasztaltam és amit gyüjtöttünk; embereken és vidéken egyaránt. Meglehet, haza is kalandoztak vágyaim. A visszatérést tervezgettem . . . Messze alulról a völgyből, a tengerparti Mersina utja felől karaván közeledett. Három teve, elül a csacsival. Mert a teve magában nem jár; egyet magában és vezérszamár nélkül hosszabb útra vinni nem lehet. Mindig legalább hármat indítanak útnak egyszerre. Egymáshoz kötik őket, de elég hosszú pórázon, hogy szabadon mozoghassanak a sorban menés közben. Az első elé pedig szamarat fognak. Ez vezeti az egész karavánt. Apró léptekkel sietve halad, mert mögötte a tevék, bár lomhán, de nagyokat taposnak. A vezető török vagy a csacsin ül, vagy hátul kullog és magukra ereszti az állatokat, ezek úgyis tudják az utat. Igy jöttek ezek is, miket már messziről láttam és most elérkezve, a hidon megálltak. A törökük még lent bandukolt a völgyben. Felülről is közeledett valamilyen karaván. Nem láttam, csak hallottam ezer csengője szépen csilingelő hangját. Halk, melodikus zene, lassú ritmusban szólt. Teherhordó lovak karavánja ez - igy gondoltam — már ismertem a széphangu csengőket, mert több helyütt találkoztunk ilyenekkel. Mindegyik karavánnak más szavú kolompjai