Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446
Xántus János: Egy vadászati kirándulás nyugati Mexikóban
97 fellegeket képezve attaquiroztak minden oldalról. Cigarrito füst mit sem használt, a felélesztett tüz szinte nem űzte őket el; — s végre is ugy akartam magamon segíteni, mint az indusok ; — a nehéz pokróczczal fejemet betakartam, hogy fulladoztam végre és izzadtam, de mégis az álom erőt vett rajtam utoljára is, noha egész arczorn kezem égett, mintha csallánt arattam volna naphosszant. Hajnalban, mig embereim chokoládét készitettek, vállamra vettem a puskát, s vacsorát keresni indultam. Nem kellett messze járnom. A patak torkolatjánál egész csapat chonchora bukkantam, s négyet lelőttem; épen eleget, hogy nagy fáradsággal a canoéig czipeljem. Útközben az indusok tanyája mellett haladtam el, mely néhány szinforma sátorbul áll, pálmalevelekkel födve , mely egyszerű építkezés átalános divatban van az egész part hosszában lakó tunya és indolens nép l<özt. Az egyik szin alatt egy körülbelül 16 éves csinos induslány térdelt, kukoriczát zúzva grószának az előtte elhelyezett durva kövön, melyet ők metaténak neveznek, mig anyja babot főzött egy fazékban s a tortilJákat sütötte a parázson. A meztelen gyermekek, mihelyt megláttak, tüstént orditva és elrémülve az erdőbe futottak; s velük együtt néhány nyomorú, éhes kinézésű — sakállforma — kutya is. Egészben véve minden, a mit köztök láttam , a nyomorúság, inség és éhség bélyegét viselte magán, minőt az éjszak-amerikai indusok közt sohct sem láttam. A lánynak egy pár Chonchot ajándékoztam, s egy mosoly kíséretében, mely különben borús és sötét arczát mintegy átvillanyozta, megköszönte az ajándékot a szokásos spanyol köszönéssel: Mii gracias Sennor. Egy Adios Sennoras üdvözléssel ott hagytam a szerencsétlen teremtéseket , kik éheznek a bőség országában, éheznek azon földön, melyet a természet oly bőséggel árasztctt el. Megittuk a chokoládét, vizbe eresztettük a canoét, s tova eveztünk lefelé a part hosszában, mindenütt a magas hegyek árnyékában, s lelkem csak ugy szökdelt örömében, a mint a gyönyörű — bennünket övedző vidéket szemléltem. Sok helyütt az óriási fák kinyúltak a viz fölé, különösen a pálmák, melyek nagy mennyiségben és sok fajban tenyésznek ezen partokon, gyönyörű tollas koronáikkal festői előtért képezve a kék éghez, s sokszor magasan kiemelkedve az egész erdőből. Az úgynevezett királyi pálma különösen bőségben található itten, melynek dió alakú gyümölcséből a kereskedésben előforduló pálmaolaj sajtoltatik. A dió akkora körülbelöl mint egy tyúktojás, ezt az indusok coquitónak hivják, s olaját főzésre is használják az egész part hosszában. 12 óra körül egy másik kis öbölhöz jutottunk , melynek partjai VADÁSZOK ÉVKÖNYVE. 7
