Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Január

6 gótra húzódik. Magasan fent nyugoti részében fénylik négy csillagzat, u. in. Cepheus, Cassiopeja, Andromeda és Perseus. Ezen négy csillagzatról a régiek következőt regélnek. Cassiopeja az ethiopi király Cepheusnak neje , azzal dicsekedett, hogy szebb mint a Nereidek, Neptun leányai. Ezért megharagudván Neptun, egy tengeri szörnyeteget küldött, melynek a király saját leányát, Andromedát feláldozni kénytelen vala. Már egy sziklához kötözve várta a szegény ártatlan áldozat szörnyű halálát. Ekkor hirtelen a leány és szörnyeteg közé Perseus lépvén — Medusa fejével megdermesztette a szörnyeteget s a szerencsétlen áldozatot megmentette. Az Olympos királya a magaslatról ezt látván, lialhatatlanitá mind a négyet s a mennyboltozatra emelte , hol is Cepheus egyik lábával a gönczölcsillagot, fejével a tejutat érinti. Mellette a tejutban fénylik Cassiopeja s W alakot képez öt másodrendű csillagával. Ettől délre látható Andromeda 3 másodrendű csillaggal, övében egy ködfolttal, mely jó távcsőben ezer meg ezer apró csillagra oszlik. Feljebb a tejutban áll Perseus, a ragyogó másodrendű Algenillel és a változó fényű Alg orral. Továbbá keletre a tejutban a fuvaros a ragyogó elsőrendű Capellával (kecskével) balvállán. A hol a tejút ketté oszlik, északnyugaton, terjed a hattyú, a másodrendű D e n e b b e 1, sőt harmadrendű csillaggal egy keresztet képezvén. Mellette a tejút alatt D e 1 p h i n és P e g a s u s. Az állatkör csillagzati, u. m. a vizöntő, a halak, a kos, a bika a pompás A 1 d e b ar a n n a 1. — Keleten a tejuttól jobbra a pompás Orion csillagzata N e t e i gc o n R i g e 1 nevűvel — s alatta a legnagyobb csillag S i r i u s a nagy kutyában — s a tejuttól balra P r e y o n, a kis kutya felett láthatók a kettőzött rák és az oroszlán. Vadász-naptár. A hivatalánál fogva vadászról méltán fel kell ugyan tenni, hogy nincs szüksége emlékeztetésre : mik legyenek havonkénti teendői; a vadászatkedvelőtől azonban ezt oly szigorúan követelni nem lehet s a vezérfonal, miként forditsa idejét legczélszerübben mind saját élvezetének — mind pedig a vadászati haszonnak emelésére — nem lesz talán fölöleges. A vaddisznó e hónapban kezd megbugni, s igy — ha csak nem kiirtása a czél — a vadászatnak reá lassanként meg kell szűnnie. Ha nagy a hó , különösen ha olvatag napra fagy következvén, jéghártyás lett felszíne, a vaddisznót zavarni nem szabad , sőt inkább fekvése közelébe alkalmas élelmet kell szórni, nehogy a fákban tegyen kárt, mi sokkal jelentékenyebb lehet, mint az élelmezésére fordított költség. Szarvast semmi szin alatt sem szabad lőni; őzet még lehet. Ha a tél nem nagyon szigorú, a nyulak ilyenkor legkövérebbek s ezért a vadászat reájok legháládatosabb. Hol azonban nem nagyon sok a nyul: ott kimélni, sőt táplálni kell őket, borsószalmát, szénát, zab- és buzakalászt, ákácz-, nyir- vagy topoly-ágakat szórván el helyenként számukra, mely utóbbiakat elébb 24 óráig sós vizben jó áztatni. A rablóvadakat, négylábuakat és madarakat egyiránt irtani, a farkast pusztítani, a vadmacskát, rókát lyukából kituszkolni, lőni, kelepczébe, tőrbe