Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Ujfalvy Sándor (élet- és jellemrajz, arczképpel)

ÚJFALVI S Á N I) 0 R, A régibb sportot az ujabbal összehasonlítva, szemünkbe tiinik azonnal az azok között létező óriás különbség. Minő esetlen fegyvereket kellett apáinknak használniok, minő kevés kényelemre számíthattak a távolabb eső vadászterek fölkeresésekor . . . Ma, a fegyverek és vadászeszközök tökéletesítése folytán egé" szen más jellemet öltött a sport minden neme. A vadászatnak több neme, mi ma csak játék, csak néhány évtized előtt sok nehézséggel párosult. A régibb kori vadásznak, ha eredményt akart felmutatni, többet kellett fáradnia, sokkal több cselhez folyamodnia, mint a mai sportmannek, ámde a fáradság edzette testét, a osallal való élés élesítette eszét s fokozta ügyességét. E mellett kétszerezte az érdeket, mivel ép az akadályok leküzdése képezi a vadászat főingerét, mit bizonyít az is, hogy a régi jó időből való vadászok soha nem panaszkodtak amiatt, hogy oly sok nehézségekkel kellett megküzdeniük, sőt önmegelégedéssel emlékeznek azokról és méltán. Mi pedig, az ujabb kor sportmannjei, tisztelettel kell hogy viseltessünk azok iránt, kik a mieinknél kedvezőtlenebb körülmények között képesek voltak nemcsak kitűnő eredményeket felmutatni, hanem hozzá járultak ahhoz, hogy a sport minden neme a fejlettség mai magas fokára jusson. Egy ilyen sportsmannt van szerencsém olvasóimnak bemutatni Újfalvi Sándorban. Neki azonban nem egyedüli érdeme az, hogy a nehézségekkel megküzdeni tudott, s elméletileg és gyakorlatilag kitűnő vadásszá képezte ki magát, hanem főleg az, hogy a hazai sport történetével is foglalkozott, s a tollal ép oly ügyesen eltudva bánni, mint a fegyverrel, régibb vadászatainkról könyvet irt erőteljes, eredeti magyar stylben,