Lázár Kálmán (szerk.): Természetbarátok és vadászok évkönyve. Pest, 1867. / Sz.Zs. 1446

Havi naptár (12 rajzzal): A csillagos ég. Vadász-naptár. Ménes-naptár. Állatvilág. Erdőszeti naptár. - Október

A CSILLAGOS ÉG. Napról napra korábban lemerül földgolyónk vezéresillaga a látkör alá : napról napra korábban és nagyobb pompában ragyog a mennyboltozat. A tejút elérte már legmagasabb állását, s délnyugatról északkeletre iveli át az égboltot. Nyugoti részében ragyog magassan a hattyú, alatta a sas és Antinous, és mélyen lent a láthatár közelében a letűnő nyilasnak némely csillagai. Északkeleti részében fénylenek Cassiopeja, Perseus és a fuvaros. A tejút alatt lebegnek a nyugoti mennyezeten a lant. Hercules 0 p h i c h u s és a korona ; tovább északkeleten B o o t e s és a kopók. Az északon láthatók ismét C ep h e u s s a medve és a s á r k á n y. A déli mennyezeten felfelé vonulnak az állatkörnek csillagzatai a bak, a vízöntő és a hala k. Továbbá északkelet felé a k o s és a bika, a kos fölött Andromed a, alatta a C z e t. S mind e ragyogó csillagokat, csillámló pontocskák millióit a tejutban ha nézzük, lehet-e, hogy bámulattal ne gondoljunk a míndenségre, hol annyi égi test mozog örök időkre kimért pályáján. A tejutuak ama csillámlása, mely mint valamely fényöv — a mennyezetet körül veszi, 18 millió világnak fénye — (ha Herschlnek igaza van), s a jelenkori távcsők még nagyobb számú csillagok létét engedik sejteni. S mégis az északi tejút halavány és fénytelen , ha azt a délivel hasonlítjuk össze, kivált a déli kereszt táján. — Szikrázó csillagoknak millióit részint egyenként, részint sürü csoportokba egyesülve látjuk azonkívül az egész mennybolton elszórva. VADÁSZOK ÉVKÖNYVE. 4