Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

V. Künn a réten

V. KÜNN A RÉTEN. 59 rűnket, nekik a földmivelést, és ez által az embereknek társaságban való csoportosulását. Ha a fünemüek területein, a gabona-földön, a réten végig tekintünk, ugy tűnnek föl előttünk a fünemüek, mint a társasági egyesülés példaadói; egyetemök: mint a társaság mintaképe. Nem találjuk-e őket nagy számmal összecsoportosulva, nem kell-e önkénytelenül összehasonlítanunk a munkás néppel, melynek egyede elvész a közelében tarka színpompában csillogó virág mellett, de nagy tömbbe egyesülten egy ország zömét képezi ? Legyen szabad már most olvasóinkhoz egy kérést intéznem: kisérjenek ki a rétre, hol szerény személyemen kivül Rossmäszler is kalauzul szolgál, kit többször fogok idézni. Én meg vagyok afelől győződve, bogy a legszűkebb körű tanulmány is érdeket képes kelteni ez igényteleneknek látszó, sajátságos alkotású növények iránt. Nézzük csak az illatos zöld rétet, a reggeli nap rézsut sugaraitól tündérien világítva, csillogó harmatfátyollal boritottan. Látása is felüdít s mintegy nj életet kölcsönöz. A nap is osztozni látszik nézetünkben, s mind melegebben aláhulló sugarai kéjesen szívják a lenge fűszálakon rezgő barmat-csöppeket. Csókjai azonban nem hasonlíthatók a kéjenez csábitóéhoz, hanem az éltető anyai csókhoz, mert épen a meleg idézi elő ama láthatatlan processust, melyben a növény fejlődésének titka rejlik. •