Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IV. Az erdők dalosai.

54 IV. AZ ERDŐK DALOSAI. lálkozunk, csak ő a kis hamis nem csügged, s jó kedélylyel vigasztalást zeng felénk. És a mint kilépünk az erdőből, pacsirta száll föl dalolva mind magasabbra, mintha dala ég felé ragadná s telezengi szivünket, átmelegít s lelkesülésre ragad. De az még nem elég, hogy eme kis szárnyas költők gyönyörködtetnek, nemesb érzelmeket keltenek föl bennünk,hanem egyszersmind hü munkásaink, védőink, vagyonunk valódi őrei. Mivé lennének erdeink, szőlőink, réteink, vetéseink, ha nem volnának madarak ? Különösen az énekesek haszonhajtók, mint kiváló rovarpusztitók. Ép azért valahányszor kedves dalaikban gyönyörködünk, jusson eszünkbe, hogy eme kedves lények, a természet eme létet nyert költői gondolatai, valódi jótevőink, mivel ők óvják meg a rovarpusztitástól erdeinket, virágainkat, gyümölcsöseinket és gabonánkat. A bölcs gondviselés'gondoskodott arról is, hogy ezen hasznos lények nagy szaporodásnak örvendjenek. A czinkék évenkint kétszer-háromszor költenek ki 8—10 fiat. Kedvenczünk, a csúk évenkint 10—12 fiat nevel föl. Gondoljuk el, mily'nagymennyiségű rovart kell fogdosniok, hogy apraikat táplálhassák, s hogy ezen rovarok mennyi kárt okoztak volna, s azonnal szembeszökővé válik az apró madarak nagy jelentősége a természet háztartásában! Kiválóan hasznosak azon kisebb madarak, melyek nálunk állandóak; ők, hogy táplálkozhassanak, a fakérgen minden hasadékot, minden lyukacskát ki-