Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IV. Az erdők dalosai.

44 IV. AZ ERDŐK DALOSAI. szik abból az éj vészei-, az éj rémeitől való aggodalma ! Ugy hiszem, olvasóim óhajtanak e kedves lényekkel közelebbről is megismerkedni. Lessük el őket otthonjukban, a lomberdőben, mely a legtöbb dalos kedvencz tartózkodási helye. Mielőtt azonban szárnyas művészeink legelső családjait bemutatnám, legyen szabad röviden általánosságban szólanom felőlük. Addig, mig a lombdus fák árnyában letelepedhetünk, lesz elég időnk hozzá. Mint már emiitettem, a dalosok otthonjának erdők, berkek tekinthetők. Többnyire kisded madarak és több családhoz tartoznak. Yidorak, élénkek s érzelemgazdagok ; e mellett nagyon nyugtalanok. Korán reggeltől az est beálltáig dalolnak, a déli órák kivételével. — Érzékeik kifejlettek, tehetségeik a madárvilág első sorába emelik őket. Békeszeretők, de nem gyávák, öntudatosak és önállók; gyöngéden tudnak szeretni s föláldozásteljesen. Szóval — a mint Brehm A. nagyon kedélyesen megjegyzi — »száz jó tulajdonsággal birnak s nagyon kevés roszszal.« »Yalamennyi dalos madár ragadozó, mivel főleg állatokkal táplálkoznak . . . hanem csak rovarokkal, pókokkal és csigákkal, melyek elfogdosását nekik nem számítjuk be, talán azért, mivel ily állatok pusztítását csak ujabb időben kezdettük figyelembe venni, vagy mivel kedvenczeinket a legkisebb hiba árnyától is megóvni ohajtottuk, s ép azért nem számítottuk őket is a ragadozók közé.«