Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IV. Az erdők dalosai.

IY. Az erdők dalosai. Az emberi szivbe is behatolnak a tavaszi meleg sugarak, újra éledünk. Sietünk a szabadba hegyenvölgyön, mezőa keresztül; mindenütt oly szép a természet, mi mégsem tudunk megállapodni egy helyen. Yágyunk tovább üz, ittasan a kéj érzettől, uj gyönyört vadászni, mig kifáradva csöndes nyugvó helyet keresünk, hol megpihenhetünk a sok kellemesen izgató benyomás után. Képzelhetünk-e jobb pihenőt, mint szép berekben vagy hűsárnyu erdőben, hol a vakitó fényt lombok zöldje mérsékli, az illat nem bóditó s hol édes dal zeng fői a bokrok sűrűjéből! A mint az erdőt fölváltva szegélyző virágos réteken, hullámzó vetéseken át, köz ele dünk kivá lasztott rejtekünkhöz, egy árnyas sűrűséghez: már messziről hangszik felénk az erdő szárnyas költőinek, a zenéreknek, dala. Az ások különféle hang sajátos, zengzetes kardallá olvad össze. E kis művészeknek köszönheti az erdő költészetének nagy részét, mit leginkább őszkor veszünk