Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

34 III. A G »RN

AFÖLD. babonás emberek boszorkányok müvének tartották, okosabbak a késői dért okolták miatta ; mig sikerűit az e jelenséget előidéző állatot fölismerni. Szine pirossárga, szárnyai testénél hosszabbak s a legszebb szivárvány-szinekbe játszanak. »Epen akkor jelennek meg — irja a mezei gazdaság könyve — midőn a búzafejek levélhüvelyeikből kibújnak, többnyire junius elején, csendes kellemes estéken, kicsiny hullámzó felhőkben tánczolnak a vetés felett. Petéiket legszívesebben az épen kibujt buzafejekre rakják, és pedig a virágkorona belső oldalára, a bibe fölé egy csomóba; 10—14 nap alatt a peték kikelnek, s miután a lárvák egy ideig a virágporból éltek, sáfránszint vesznek föl: kicsinyek, de egyetlen buzanyiláson már 47 is találtatott; miből el lehet képzelni, hogy a buza tenyészésére nagyon ártalmasak.« Valószínű, hogy a buza tejnedvét is kiszívják, minek következtében a szem elzsugorodik, s ekként nem csoda, hogy a termés felére is alácsökken. A természet azonban gondoskodott túlságos elszaporodásának meggátlásáról, miután némely fekete darázs-faj petéit a buzaszipoly lárváiba rakva, azokat elpusztítja. Ekként talál a buza többi ellensége is üldözőre. A hegyes ormányu, egérhez hasonlító, csinos kis cziczkány kérlelheti énül vadászsza az apró rovarokat, ép ugy a verebek, fürjek, foglyok, melyek fiaikat jobbára ily állati táplálékkal szokták felnevelni. A vakond, rovarok és azok lárváival, áskával, csigákkal táplálkozik, mi által a gabonaföld egyik leghasznosabb lakosává lesz. A kalász-tenger sűrűjében fészkelő hamvas örvöly, a sűrűségbe rejtőző