Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

III. A gabonaföld

28 III. A G »RNAFÖLD. Ez az oka, hoygőszszel bárhol vegyünk fel egy maroknyi földet, az telve van növénymagvakkal. így végzi a szél a vetés munkáját. E munkánál rajta kivül azonban más tényezők is állanak a természet rendelkezésére. A magevő madarak, az emlősök és emberek, — amazok a szörméjök közé, ezek a ruhájokra tapadt tüskét, pelyhet, szárnyas magokat hordva tova, s ekként öntudatlanul segitve elö a természet eme nagyhorderejű munkáját, mig minden mag elhelyezve van, mindenik a föld ölén pihen, mint az anyja kebelén szunnyadó gyermek. Az ember is hasonlóan teszen. Legbecsesebb vagyonának egyikét, a legszebb aranyló búzaszemeket, az »életet« (a mint azt a magyar nép oly gyönyörűen elnevezte) adja vissza a földnek, még pedig a jó gazda a maga szűz tisztaságában, mint régi pásztornépek, amelyek legszebb bárányaikat áldozták isteneiknek. A természet nem is csalja meg a gazdát, hanem gazdag áldással jutalmazza a bizalmat. Minthogy maga is gyönyörét leli az emberek eme sáfárkodásában, már a vetésnél segitséget nyújt nekik. A teremtés kegyenczét, a lég kedves szárnyasait küldi segitségökül. Mikor derült őszi napon, a szép egyenlőre szántott földön künn látjuk a gazdákat, egyiket vetve, másikat vetése alá szántva, mindenikét egész szárnyas sereg kiséri: varjak, csókák, itt-ott egy ölyv, billegények, seregélyek, a természet emez ingyen munkásai, melyek nagy buzgalommal szedegetik föl a fölboritott barázdában lévő egereket, káros rovarokat, különösen az oly kártékony cserebüly pajorjait (Engerling).