Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

20 II. A TAVASZ EGYIE HÍRNÖKE. anélkül, hogy segíthettem volna rajtok, mivel az útszéli nagy árkot átugorni nem tudtam, s történetesen fegyver sem volt nálam. S amint elbánik a bibiczekkel és foglyokkal, ugyan ugy jár el a fáczánosokban is. Az útjába eső apró nyulsüldőket sem kiméli, és Szilézia és Szászország nyulgazdag vadászterületén nem kis kárt okoz. Egyszer egy általam felbonczolt gólya begyében nagyon sok méh maradványára találtam. S széthányt gólya-fészkekben gyakran találtak süldő csontokra, s ekként kétségtelen, hogy a nyulat is üldözi.«*) A föntebbiek legalább is annyit bizonyítanak, hogy oly jámbor képet vágó madarunk inkább képmutatóhoz hasonlítható, mint jószívű egyszerű emberhez. De az emberi természetben megvan az, hogy akit szeretünk, azt oly jó tulajdonokkal ruház- « zuk föl, melyekkel nem bir, és elvitázhatlan hibáira szemet hunyunk. így tesznek sokan a gólyával is. Megvesztegettetni engedik magukat e madárnak az emberhez való ragaszkodása által, s ez okozza, hogy aki nem is tagadhatja azon kárt, melyet e szárnyas okoz, azt ellensulyozottnak mondja hasznos szolgálatai által. Én sem tagadom azt, hogy ott, hol sok a mérges kigyó, a hasznos madarak közé sorozandó, s ép azért nem csodálkozom azon, hogy a török szent ma*) A »Waidmann« czimű német vadászlap 1872.—20-ik számában irja egy fáczános tulajdonosa báró Laffert, hogy a gólyák nála számos fáczántojást, s egy p ó 1 i n g-fészekaljból a fiakat kipusztították. i J