Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

II. A tavasz egyik liirnöke

II. A TAVASZ EGYIK HÍRNÖKE. 17 séretében mérges kelepeléssel dorgálva meg a vakmerő kis embert.Ha valamely vidéken sokat zaklatják, elhagyja azt; de nem csak egy vidéktől, hanem egész országtól is megválik, ha boszantják; igy moreai üldöztetését annyira zokon vette, hogy a miatt egész Görögországot otthagyta. A helyzetbe bele találja magát; de azért, mivel az ember közelében lakik, önállóságát nem adja föl. Találóan mondja Naumann a hires ornithologus: »Teljesen beletalálja magát a helyzetbe, s megismeri az egyéneket, kiknek körében él. E tekintetben megfigyelő tehetsége által fölülmúl minden más madarat, mivel perczig sincs kétségben afelől, minő indulattal viseltetnek iránta az emberek egyik vagy másik helyen. Nagyon hamar észreveszi, hol van csupán megtűrve, s hol szeretik; innen van, hogy ugyanazon gólya oly helyen, hol számba nem veszik, tartózkodó s csakhamar távozik onnan, mig ott, hol a csűr vagy akol tetejére fészek-alapul kereket lel, minden habozás nélkül letelepül, rövid időn bizalmassá lesz, gazdáját ismeri s idegenektől megkülönbözteti, szóval: mindent megfigyel és tapasztalatait értékesitni tudja.« A mezőn csatangolva is vizsgálódik. Óvatos levén, senki közelitését nem várja be, de jól tudja, hogy szántó-vetőtől, bojtártól, csikóstól nincs mit tartania, miért is illő távolságban, de azért megtartva filozofi nyugalmát, tér ki utjokból, kimérten tova léptetve. Nem ugy ám, mikor a fegyveres zöldkabátost pillantja meg. Ekkor megfeledkezik méltóságteljes magatartásáról és szárnyra kelve tovább áll, habár