Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

I. Kell jönnie

I. KELL JŐNIE. 11 k a, a vadász nagy örömére, mély hangon kurrogva huz tova, a bokrok közt pedig felhangzik a fekete rigók bűvös esti dala. Kora reggel az átlátszóan kék egen tündöklő pehelyfelhők tűnnek fel, alattuk visszatérő gólyasereg von csöndesen nagy köröket, kimért kelepeléssel üdvözölve régi ismerőseit. Egész naphosszant illat, dal, vidor pezsgés mindenütt, hogy a sziv ennyi kéjre elrészegül. E? ha az alkony beálltával a fészkéhez visszatért fecske elcsicseregte esti dalát, akkor a tavaszi esték kedves hangversenye veszi kezdetét. A gyümölcsfákat cserebülyök zsongják körül, s nekimenve egy-egy törzsnek, nagyokat koppannak. Künn a nyirkos réten a bujkálva szaladgáló haris szava harsog fel hol itt, hol ott. A távol tóról egymásba olvadó, egymás közöl kirivó, s mégis sajátosan öszhangzó különös hangokat kapkod felénk a szellő: a nádasból egy-egy felriadó seregély éles rémkiáltását, a nádszálon kúszó nádi rigónak hol harsogó, hol ismét lágyhangzásu dallamát; majd megszólal vigan »brekegve» és »kuruttyolva« a békák óriás serege, mig egy öreg béka »unk« »unk«-ja hangzik fel, mire elhallgat egyszerre a könnyelmű sereg, mint jól betanitott zenekar, de jövő perczben még nagyobb hévvel rákezdik. Időközönkint megszólal a bölönbika mély, tompa »buh,« »buh« kiáltása. Zöld vetés közöl a fürj édes »pity-palaty«-a hangzik át, s mikor »harmat van már a virág szivében,« akkor megzendül a csalogány dala is a cserjék bogán. Es ez igy foly késő éjig; az édes illat ki nem