Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

I. Kell jönnie

8 I. KELL JONIE. Ez enyhe lehelet már magával hozza első távoli tavaszvendégeinket is. A tavasz első hirdetője, a kis szárnyas költő, a pacsirta üdvözlő dala megzendül, a seregélyek szanaszét csatangolnak apró csapatokban, a mezőn galambok jelentkeznek, s a mocsár fölött bibiczek vijjogva csapkodnak le s fel, de téli vendégeink, a bukdárok, húros rigók, búvárok sem távoztak még mind el. »Még van idő!« gondolják talán. »Ez gonosz jel!« mondja a tapasztalt falusigazda. Lemosolyogjuk aggodalmait, s im a szél megfordul, fehéres felhőket hajt felénk, s pár óranegyed múlva a sürü hópelyhek ugy kanyarognak körülöttünk, mintha boszorkánytánczot járnának. Azután felmosolyg a nap, a frissen hullott hó elenyészik, mint tünő álomkép, csak távolról jövő szárnyas vendégeink kedvetlenek, csak egy-egy kíváncsi virág, mely igen korán tünt elő, hajtja le szomorúan szép kis fejét. Ez a bábaförgeteges idő eltart néhány napig, néha pár hétig, de eközben már eltűnnek téli vendégeink, s már-már látunk egy-egy hóvirágot a sövény mellett, meg egy valódi »ne'nyulj hozzám« növényt, a csalánt pillantjuk meg. Viz, lanyha eső s a mindinkább melegítő napsugarak utolsó harczot vivnak a tél ellen, még pedig addigi ellenségök, a köpenyforgató szél szövetségében. Az enyhébb, élenynyel telt lég behatása alatt sebesebben ver szivünk, életerőnk fokozódik, s a tét-