Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

XI. A pompázók

xr, A POMPÁZOK. 121 A forró öv buja tenyészete — mint a kincsei között turkáló nábob — gazdagságát külső fényben is feltüntetni kivánja. A mérsékelt öv nélkülözi a szemkápráztató ragyogást, de ott az egész természeten több bensőség, mélyebb költészet árad el. Erdeink virágai nem oly pompás, mondhatni, mesésalakuak. illatuk nem oly kábitó, de éltető. A madarak nem dicsekedhetnek oly fényes tollazattal, hanem ahelyett meg van adva soknak közőlük a bűvös dallási tehetség. Azonban mégis csalódnék az, aki azt hinné, hogy Európa teljesen nélkülözi a diszmadarakat. Számuk kevés, az igaz, de fel a hideg övig találkoznak oly fajok, melyek szinpompára nézve kiállják a versenyt a tropicusok szárnyasaival. Ezek néhányával ismertetem meg olvasóimat. I. A rózsaszínű esa c skár. Látott-e olvasóm vidéket, melyen vándorsáska sereg vonult át? Valami megdöbbentő van abban, mintha a haragvó Istenség sujtoló keze nehezült volna reá. Nem hiába, hogy az irás a sáskavonulást a hét bűntető csapás egyikének nevezi, mert ott, hol megjelentök előtt dus buzavetések diszlettek, gazdag termést igérve, eltűntek onnan, a virágzó rétek lekaszált tarlóhoz hasonlítanak, a kukoricza kórói leveleiktől megfosztva sárgallanak. Az inség és nyomor képét tünteti fel minden, messze tájakon. Es e csapás elhárítására nem létezik eszköz; az emberi erő elbénul itt.