Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

X. Egy üldözött

X. EGY ÜLDÖZÖTT. 117 hasonló módon fejezi ki, csakhogy lassúbb mozdulatokban ; ennek világos jeleül szolgál az, hogy ha a szeliditett kigyót czirógatjuk, vagy ha a vadan élő a napon kéjesen sütkérezik, nyelvét ilyenkor is csöndesen játszatja, mint a kutya, mikor jó kedvében farkát csóválja. Az uszó siklónak fogaitól sincs mit félnünk. Ezek horog-alakuak, hegyes végökkel hátra hajlottak. s oly piczinyek, hogy az állat elé tartott kéz bőrén sem bírnak áthatolni,. emellett e kigyó alig ingerelhető haragra, még útját állva sem gondol támadásra, hanem menekülni igyekszik. A mondottakból kitűnik, hogy minő ártatlan lény. Vannak ugyan, kik állítják, miszerint a meleg lélekzettől vonzatva a szabadban látott hanyat fekvő emberek szájába mászik. Ez valószínűtlen, lia talán nem is lehetetlen. Rendkívül kedvelvén a melegséget, hiszem, hogy vonzalmat érez magában az alvóhoz csúszni; azonban ismerve félénkségét alig képzelhetem, hogy az alvóra mászni bátorkodnék, és lia tenné, gondolható-e, hogy nyirkos, hideg testének érintése oly idegenszerű, kellemetlen érzetet ne keltene fel a mélyen álvóban is, mely őt felserkentené s bárminő csekély mozdulata által az óvatos, félénk állatot magától tova riasztaná ? Nyár vége felé rejtekébe 20—30 tojást rak le, melyek pergamenszerü fehérhéjuak s eleinte kevéssel nagyobbak a verébtojásnál, utóbb azonban felduzzadnak galambtojásnyi nagyságig. Három hét eltelte után kikelnek azokból piczinyke fiai, melyek >