Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

X. Egy üldözött

X. EGY ÜLDÖZÖTT. Ill tózkodásuk, különösen pedig a veszélyességektől való félelem teszi gyűlöltekké. »Nem válnék-e az embereknek nagyobb becsületére« — mondja egy német iró — »ha azt a kellemes fáradságot vennék maguknak, hogy emez állatok életét tanulmányozzák, s ez által tudatára jőnének azon állásnak, melyet általán az állatok irányában elfoglalni hivatva vannak, és egyszersmind meggyőződést szereznének sok megvetett lény hasznos volta felől ? Azonban nehéz, nagyon nehéz megrögzött előitéleteket kiirtani még sokaknál azok közöl is, kik magukat mivelteknek tartják.« Megtörténik az is, hogy megrögzött előitéletes emberek nemével a visszatetszésnek fogadják, ha valaki tévedésök felől felvilágositani akarja, és idegenkedéssel viseltetnek az iránt, ki az elátkozott állatokat védelme alá veszi. Emellett az emberi indulattal ellenkező eljárás, nálunknál gyöngébb lényeket igazolható ok nélkül üldözni. »Minő fájdalmasan érzi az ember«, mondja fentebbi iró, »ha kénytelen embertársától méltatlanságot eltűrni! Az igaz, az állat nem bir magának elvont erkölcsi fogalmakat alkotni, mint az ember; de ép ugy érzi a testi fájdalmakat, és zavartalan létében édes elégültségnek örül ő is,

rs abban igaztalanul nem volna szabad zavarnunk.« Emellett a természet háztartásában való észszerütlen beleavatkozásunk által nemcsak a természet egyensúlyára hatunk zavarólag, hanem igen gyakran saját érdekeink ellen is cselekszünk; mivel tudatlanságunkban, oly állatokat pusztitunk, melyek