Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

IX. Szárnyas útonállók

106 IX. SZÁRNYAS ÚTONÁLLÓK. elkeseredéssel üldözi ezen ellenségét; azonban ő sem ment a nyugtalanitástól. A varjak szintoly határozott ellenségei, mint ő a baglyoknak, s ahol előkapják, addig faggatják, mignem kénytelen menekülni. Oktoberben nagy, néha 100—150-ből álló csapatokba gyűlve össze, dél és kelet felé vonul. A telet Egyiptomban tölti; nagy része azonban Spanyol-, Olasz-, Görögországban és a dunai fejedelemségekben marad. Ha az idő nem kedvezőtlen, egyesek nálunk telelnek, s ha hideg idő áll be, ép ezek a legveszélyesebbek a baromfi-udvarra nézve, mivel az éhség vállalkozókká és merészekké teszi. A fogságra került kánya hamar kibékül sorsával, nem követelő, és fogolytársaival jó egyetértésben él, habár vannak kivételek is, amint Brehm A. irja, ki a hamburgi állatkertben tett észleleteket. Hosszas ideig tartottam egy kányát, — irja Bergé — egy helyiségben, hová később két macskát is tettem. Ezek táplálékul tejbe mártott kenyeret kaptak. A kánya eleinte számba sem vette lakótársait. Nem soká azonban rendszeresen elűzte őket táplálékuktól, s ezen irigység utóbb annyira fokozódott, hogy a kánya ott hagyva az eléje adott húst, mindennap megette a macskának szánt, tejbe mártott kenyeret. Később el kellett távolítani a macskákat azon félelemből, hogy éhen vesznek el. Együttlétük egész ideje alatt sem evett a kánya egy falat hust sem, de azt sem engedte meg, hogy a macskák egyék meg.