Lázár Kálmán: A szabad természetből, Képek és vázlatok / Pest, Szent István Társulat, 1873. / Sz.Zs. 1689

VII. Ingyen munkások

TII. INGYEN MUNKÁSOK. 91 szirté égszin-kék, alteste kénsárga, fekete sávoly nél­kül, szárnyfödényei halvány-kékek. Ez is rendkivül élénk, és fáradhatlan rovarpusztitó. Legszebb valamennyi közt az éjszakí-czinke (Parus cyaneus. Lasurmeise.) Feje, háta fénylőén ég­szinkék, alteste hófehér. Hazája Szibéria. Ellentét­ben ezzel nagyon egyszerű az egész Európa mocsá­rain otthonos mocsári-czinke (Sumpfmeise. Parus pa­lustris). A család valódi hamupipőkéje, barna és szennyesfehér szinvegyülettel. Ez oly szapora, hogy néha egy fészekaljban busz fia is van. Valamint a szén-czinke és legközelebbi rokona: a kék a lomberdő bohóczainak és a gyümölcsfák ápolóinak nevezhetők; épen oly jogosan elmondhat­juk a fenyves-czinkéről (Fannenmeise), a gyász- és bubor-czinkékről, hogy ők a fenyvesek jótevői, s a komor tűlevelű erdőkben öröm látni e mozgékony vidor állatkákat, melyek életet képesek önteni e néma sötét világba. A hosszúfarku-czinke (P. caudatus. Schwarcz­meise) rendkivül sugár, kecses alkatú kis madár, tes­ténél hosszabb farkkal, kis csőrrel, élénk fekete sze­mekkel, melyek fehér fejének lágy pelyhe közöl úgy villognak ki, mintha egy piszeorrú, csintalan kis leányka mamájának fehérbodros liálófőkötőjébe rej­tette volna piczinke fejecskéjét. Szinezete különben nem valami feltűnő; háta vörhenyesszürke, szárnyai sötétbarnák, farka fekete. Elénk madár, kitűnő tornász s ügyes rovarva­dász. A figyelmet azonban mint művész vonja ma­gára. Fészke, melyet a fák villás ágai közé rak, valódi

Next

/
Thumbnails
Contents