Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

Az emlősök

(3 EMLŐSÖK. szólva keblén melengeti a mérges kigyót! Megtörténik ez, fájdalom, saját kárunkra, gyakran embertársainkkal szemben csakúgy, mint az állatokkal. Ily balfogások csakis ugy kerülhetők ki, ha levetkőzzük az öröklött előítéleteket, babonahitet, és arra törekszünk, hogy a minket környező állatvilág életét megismerni tanúljuk, legalább azon irányban, a melyben reánk hasznos vagy káros befolyást képes gyakorolni. E tekintetben legkisebb szerepkör jutott az emlősöknek, természetesen kivéve a domicilált, vagyis házi állatokat, nemcsak azért, mivel a mi mérsékelt égaljunk alatt sokkal kevesebb fajok által képviselvék, mint a madarak és rovarok, hanem azért is, mivel a fajok egyedeinek száma is aránylag csekélyebb, mint amazoké, egy pár őrlő kivételével, és e miatt sem nagyobb mérvű kárt nem okozhatnak, sem nagy hasznot nem nyújthatnak. A nagy ragadozók, melyek nemcsak a házi állatokra nézve veszélyesek, hanem az embert is fenyegetik, földrészünkön nagyon csekély szám által képviseltetnek, és ezek is a folytonosan haladó cultura által mind kisebb elterjedési körre szoríttatnak. A medve, a hiúz mind ritkábban jelentkeznek, a farkasokat is rendre kiszorítja az okszerű mezei és erdei gazdálkodás tágas birodalmukból; az erdei farkas már is ritka vendég oly erdőségekben, melyek okszerű mívelés alatt állanak, a vizek szabályozása következtében mind kisebb tereket elfoglaló nádasokból is rendre kiszorúl a nádi farkas. Nagyobbmérvü károkat csakis kerti és me-