Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

62 A VÁNDOR-SÓLYOM. Folyamok és tavak közelében levő erdőkben fészkel. Táplálékát kizárólag halak képezik, és ezt a madarak annyira tudják, hogy legkevésbbé sem félnek tőle, sőt számos példa van arra, hogy apróbb szárnyasok fészkében ütik fel tanyájokat és ott költenek. Nálunk a Bánságban, Titel környékén, Eszék vidékén nem ritka. Vándor-madár, mely korán tavaszszal érkezik, és késő őszszel hagy el'. A vándor-sólyom. (Der Wanderfalke. Falco peregrinus.) Ennek is, mint általán minden sólyomnak, felső csőrkávája fogalt, az az, közepén majdnem háromszögű kivágással bir, mely az alsó csőrkáva hasonidomú és nagyságú mélyedésébe talál. Fejteteje, tarkója, háta, farka és szárnyai szép hamvasszürkék. Szája szögletén széles fekete folt húzódik le, mintha barkója volna. Torka s egész alteste fehér, mellén, hasán hullámos fekete tarkázattal. Farka 7—8 sötétszürke kereszt sávolylyal szalagolt. Sonkja j csupasz, rövid csődéi sárgák. A fiatal fölül szürkésbarna. Hossza orrahegyétől farka végéig 19 hüvelyk. Erdőben fán, vagy szirten fészkel. Télire Afrikába vándorol. Kizárólag madarakkal táplálkozik, s azokat röptükben fogja el. Zsákmányát különösen házi és