Lázár Kálmán: Hasznos és kártékony állatainkról. 1. r., Emlősök, madarak, hüllők / Budapest, Szent István Társulat, 1874. / Sz.Zs. 1471

A madarak - I. Kártékony madarak

58 A RÉTI SAS. ugy hogy összetéve farkán túl nyúlnak. A vén sötétbarna, hátán fehér folttal. Feje és nyaka rozsdabarna-sárga. Hatalmas rabló, mely emlősöket és madarakat vadász. A viziszárnyasok iránt különös előszeretettel látszik viseltetni, s épen ezért leggyakrabban található nagyobb számmal vizgazdag vidékeken. A túzokfiúk, nyúlsüldők, ürgék és hörcsögök kérlelhetlen üldözője. Nem oly veszélyes, mint a parlagi sas; mindamellett bátran legkártékonyabb ragadozó madaraink közé sorozható. Télire déli tartományokba költözik, s ekkor a rónaságon felváltja a hegy vidékről lecsatangoló parlagi sas. A réti sas. Vijjogó sas. Lármás sas. Csengő sas. Pöttegetett sas. Schreiadler. Gefletteradler. Aquila naevia.) Csőre erősen ívelt, fekete-sárga sónkkal. Ujjai hasonlóan sárgák s erős karmokkal fegyverzettek. Szinezete sötétbarna, hátán szétszórt fehér pöttökkel. A fiatal tollazata fekete-barna fehér pöttökkel sürün tarkálva. Szivárványa barna. Csődéi gatyások, s aránylag hosszabbak, mint a két előbb leirt fajé. Hossza 2 láb. Röpterje 4 V

2—5 láb. Nem ritkán jönnek elő világosabb szinezetü, kevéssel nagyobb példányok, melyekről többen azt hitték, hogy külön fajt képeznek; innen származott sokféle elnevezése. Vándor madár, mely télire Afrikába vonul.